… Az egy időben történő események nem lehetnek ok-okozati (közvetlen) kapcsolatban. … Az időbeli egyezés nem lehet ok-okozati viszony alapja. …

Kép forrása: http://im-possible.info/images/art/sculpture/shigeo-fukuda/dices.jpg

(Részlet az 1996-os „Brown Notes” című esszénaplómból. A szövegen minimális mértékben változtattam.)

Alaptétel:

Az egy időben történő események nem lehetnek ok-okozati (közvetlen) kapcsolatban. Már csak azért sem, mert az OK-OKOZAT időbeli egymásutániságot feltételez. Így az sem lehetséges, hogy a körülöttünk lévő dolgoknak – amik, ha úgy tetszik, velünk együtt történnek – ránk lenne valami irányultsága. (Persze, kevés kivételtől eltekintve.)

Röviden:

Az időbeli egyezés nem lehet ok-okozati viszony alapja. (Mivel ez egymásmellettiség, az OK-OKOZAT pedig egymás utániság.)

***

(Vallási) Visszaélés az OK-OKOZATI viszonnyal

Tegyük fel, hogy

1. a törvénysértés az OK, és

2. a büntetés a közvetlen OKOZAT.

Kérdés: van olyan, hogy KÖZVETLEN OK?

Az OK-OKOZAT egy eseményláncolat két kiemelt és összefüggő eleme csupán, amiből a korábbit (n) OK-nak, a későbbit (n+1) OKOZAT-nak nevezik ki.

Sokszor csupán alkalmi időbeli egymásutániság a közöttük lévő viszony – csupán egy alkalomra vonatkozik. Ekkor a két esemény időbeli egybeesése két, egymástól független eseménysor eseményvonalának (két „ok-okozati univerzum”-nak) találkozási pontját jelenti csak, amelyek összekapcsolódhatnak ugyan, de ez azt jelentené, hogy az egyik eseménysor a másikban folytatódik tovább. Itt a két, egy időben történő esemény között nincs ok-okozati kapcsolat. Két, egymással párhuzamos eseménysorban az egymás után következő eseményeket egymással ok-okozati viszonyban lévőnek tekinthetünk. Ebben az esetben az ok is egy hosszú láncolat része, és az okozat úgyszintén – az, hogy időben találkoznak, az csak időbeli szinkront jelent, kauzalitásbelit nem. Lásd a klasszikus virágcserép példát, amikor egy virágcserepet véletlenül kilöknek egy ablakból, ami egy járókelő fejére esik. A baleset két eseménysor kapcsolódási pontját jelenti, amelyek nincsenek ok-okozati kapcsolatban: a virágcserepet nem azért lökték ki, hogy az illető fejére essen, és az illető sem azért járt arra, hogy a virágcserép a fejére essen.

Visszatérve vallási jellegű „bűn és bűnhődés” jellegű kauzalitási torzítások természetére.

A vallások az „isteni igazságszolgáltatás”-sal kapcsolatos elképzelésükben (az immanens igazságosság elméletében) rendszerint egy „bűn” elkövetésének, és annak következményeként előálló „bűnhődés” kapcsolatát leszűkítik arra a kiemelésre, hogy egy bűn elkövetését valamikor követő baleset, kínos, vagy kellemetlen helyzet a bűn büntetéseként, annak következtében történt. Ebben az esetben nem konkrét bűnökre gondolok, hanem a vallások szimbolikus bűneire, amik javarészt nem, vagy legalábbis ritkán alapulnak emberi tapasztaláson, hanem főleg önkényesen kiválasztott és „igazságok”-nak tekintett vallásos tételek szerint ítélnek bűn-nek.

A vallások nagy részének hatékony manipulációs eszköze a bűntudattal való gondolati és motivációs irányítás, mivel ezáltal a viselkedést is módosítani tudják, ami trükkös, hisz’ a bűntudatot sajátos fogalmak miatt keltik (többnyire), így annak feloldásának módját is ők hivatottak ismerni. Röviden: bűntudatot keltenek, azután pedig feloldási módot ajánlanak.

Az ilyen szimbolikus „bűnök” megítélésénél hajtanak végre különböző manővereket az ok-okozat „törvényével”.

Vizsgáljunk meg egy ilyen önkényes bűnmegítélést.

Mi lenne, ha nem a személyt néznénk, hanem azt az eszközt, amivel a bűnt elkövették?

Mondjuk, leszúrnak egy embert.

Ki ölte meg?

Egy másik ember?

A válasz egyértelmű… Ámbátor – hogyan indokolnám, ha NEM-mel válaszolnék?

Abba halt bele, hogy elvérzett.

Mi miatt vérzett el?

Egy bizonyos sérülés miatt.

Mi okozta a sérülést?

Egy kés szúrása.

Mi okozta a késszúrást?

Egy másik személy.

Miért szúrt ez a személy?

Mert alkalma volt rá.

Miért élt az alkalommal?

Mert esetleg indoka volt rá.

… És még sokáig kérdezgethetnénk, vég nélkül, hogy kiderítsük az indokot.

Ebből a szempontból nagyon is helyes az a mód, ahogy manapság a bűnesetek kivizsgálása történik – bár még itt is rengeteg visszaélés van (amit megint csak nehezen lehet visszaélésként címkézni, a dolog ugyanis elég bonyolult lehet).

Hogyan érhetjük tetten az OK-OKOZATI manőverek ilyetén praktikáit?

Úgy, hogy aprólékosan – és persze a tőlünk telhető tárgyilagossággal – felvázoljuk az illető ok-okozati kapcsolat feltételezésének lehetséges indítékait; vagyis az okot okozatként szemléljük, és a következményeit, vagyis az okozatot egy újabb ok-okozati kapcsolat okaként.

Továbbá megvizsgáljuk, hogy miért pont azt az OK-OKOZATI mozzanatot emelte ki az érvelő; megvizsgáljuk azt is, hogy az OK-nak, ha a megadott OKOZAT-át nem vesszük figyelembe, milyen okozatai lehetnek még…

Az eljáráshoz tartozik a kiemelt ok-okozati kapcsolat előfordulásának gyakorisága, amit szintén ajánlatos megvizsgálni. Erre főként a különböző statisztikai kimutatások lehetnének használhatók, de nem ajánlatos őket szentírásnak tekinteni, legfeljebb a nem önkéntes bejelentésen alapuló adatait. (Pl. egy adott iparágban dolgozók számát nagyobb pontossággal tudhatjuk meg, mint pl. az erőszakos nemi közösülések számát, mivel utóbbinál a megítélés erősen szubjektív lehet, és nagyon sok egyértelműen ebbe a kategóriába tartozó cselekmény nem kerül nyilvántartásba.)

Vizsgálni kell még, hogy az adott okozathoz – ha az eredetileg megadott okot nem tekinthetjük – milyen más okok vezethettek/vezethetnek még.

Fontos továbbá vizsgálat alá venni azt, hogy egy OK-OKOZATI tényező milyen társadalmi megítélés alá esik, hogy jelenléte valóban kiváltója lehet-e olyan megítélésnek, mint azt a prédikátor felhasználta – hogy valójában fontos dologra mutatott-e rá, vagy csupán az érzelmek felkorbácsolása volt-e a célja.

Amint látjuk, csupán az OK-OKOZATI viszony nagyító alá vevése is sok fontos szempontot vet fel.

Alapkérdés, hogy az OK meddig tart, és az OKOZAT honnan kezdődik – mindez azonban szintén szubjektív megítélés. Másként: az OK – OKOZATi kapcsolatban további kérdés, hogy mi van a kötőjelben? Olybá’ tűnik, hogy egy egyszerű ok-okozati kapcsolat is „önmagában sűrű”-nek tekinthető, akár a racionális számhalmaz, és így feltételezhető, hogy az eseménysorok különálló, ok-okozati kapcsolatban lévő elemei között szintén számos ok-okozati kapcsolat feltételezhető.

Megállapíthatjuk tehát, hogy – legalábbis emberi dolgokban biztosan – AZ OK-OKOZATI VISZONY FELÁLLÍTÁSA MINDIG ÖNKÉNYES. Mivel az észlelt ok-okozati kapcsolat sem természeti alaptörvény.

***

Brain Storming, 1996.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.