Kritikai elmélkedések a kreacionizmus entrópiával és az anyagi világ törvényeivel kapcsolatos érveivel szemben…

*** *** *** *** *** *** *** *** ***

Manapság már igen sok „edzett” kreacionista tudja, hogy nem feltétlenül jó irány a biológia területén „hadat viselni” az istenhit eszméjének „harántfülvakarós” elfogadtatása érdekében, mivel az evolúció elméletének működését már a jelenkori, mondhatni valós idejű biomasszában, kísérletesen és megfigyelések alapján is sikerült igazolni. Ahogy lenni szokott, igyekeznek mélyebbre alászállni, és aknamunkával megfúrni a tudomány építményét, és teszik ezt meglepő kreativitással… No, igen – ez a kreacionizmus evolúciója.

Az egyik fő csapásiránya a „végsőkig elmenő” istenbizonyítóknak – akik már szakítottak azzal az istenképpel, amit a Bibliához lehetne kötni – a fizika tudományának egyik alapfogalma: az entrópia. Ezt hovatovább valamiféle „sátánképnek” tekintik, és azt mondják, hogy ha nem lenne egy értelmes rendezőelv a világban, akkor az egész univerzum egy merő káosz lenne, részecskék rendezetlenül kavargó halmaza. Közkedvelt demonstráció erre az, hogy ha veszünk egy vödör homokot, és a földre öntjük, akkor sosem lesz belőle magától(!) homokvár, mert ahhoz, hogy egy homokvár létrejöhessen, ahhoz kell valaki, aki megépíti belőle, ehhez pedig terv és tervező kell, tehát íme: egy vödör homokkal már igazolni is vélik, hogy a világban értelmes rendezőelvnek kell lennie. Aztán a következő mondatban rendszerint minden gond nélkül átviszik ezt a hasonlatot az egész Univerzumra, mondván, hogy ha egy vödör homokból nem lehet magától homokvár, akkor az Univerzum sem nézhet ki úgy magától, ahogy kinéz, amilyennek tapasztaljuk…. Merthogy: „magától nem jön létre semmiféle rendezettség”, mivel „ehhez kell egy olyan felsőbb intelligens hatalom, ami legalább az ahhoz szükséges fizikai törvényeket és rendező elveket megalkotta, hogy a világ működhessen.” Tehát íme: mivel az Univerzumban mindenhol rendszereket látunk működni, amik leírható törvények alapján működnek, így mivel „működést” látunk, vagyis hogy azt látjuk, hogy az anyagnak egyáltalán törvényei vannak, ezért ezek nem jöhettek létre maguktól… feltehetően arra a logikára építve, hogy a társadalom működését és rendjét is az adott társadalom törvényeinek működése határoz meg.

Boncolgassuk ezt a szemléletet egy kissé:

Megvan tehát az új "Sátán", nevesint az entrópia lenne az... ami ellen ugyebár az Intelligens Tervező (aki kimondva-kimondatlanul maga isten) felveszi a harcot és csökkenti azt?

Hát, van egy rossz hírem – ebben az esetben az entrópia a győztes, hiszen a csökkentése érdekében mindig energiát kell befektetni. Ebből a szempontból az életet hordozó entitások igencsak "szarul vannak összerakva", ugyanis rettentően érzékenyek a környezeti változásokra. Igaz ugyan, hogy az életjelenségek tkp. erősen szervezett rendszerszerűségben csökkentik az entrópiát, de az már nem járja, hogy szemmel láthatóan az élő rendszerek szinte kizárólagos összessége egyszerűen semmi mást nem tesz, mint ennek az entrópiának az alacsonyan tartásán fáradozik végig az élete fennállása során! Mivégre hát az egész? Az egész élet semmi mást nem tesz, mint a teljes élettartamát annak kénytelen szentelni, hogy a rendszereit bomlasztó entropikus folyamatokat kompenzálja... Ez számomra egy agyatlan biológiai perpetuum-mobile játéknak tűnik. Ebben az értelemben az élő szervezetek igencsak rosszul teljesítenek más, tartósan alacsony entrópiával rendelkező entitásokkal szemben, mint pl. a szén gyémánt módosulata, vagy akár egy bolygó, vagy egy csillag - ezek jóval hatékonyabban csökkentik az entrópiát, és mennyivel hosszabb ideig!

... Szóval az entrópia-csökkentő rendszerek megalkotását én nem tekinteném az intelligencia megnyilvánulásának, legalábbis ebben semmi „istenien csodálatos” nincs. Ha pedig van, akkor az alacsonyabb entrópiával rendelkező és tartósabban létezők sokkal ragyogóbb termékei ennek a tevékenységnek vagy rendezőelvnek, mint a rettentően sérülékeny életjelenségeket produkáló létezők...

Az entrópia mellett a másik sokszor hangoztatott érv a korábban említett anyagtörvényekkel kapcsolatos érv, ami pusztán abból indul ki, hogy a világunk nem lenne olyan, amilyen, ha az anyagnak nem azok és olyanok lennének a törvényei, amilyenek – mivel azonban mi itt vagyunk és vannak istenben hívő emberek, így a Teremtőnek minden bizonnyal a teljes Univerzum teremtésével kapcsolatban ez lehetett az eredendő célja (… „istenem”, hol van már a 6-napos teremtés meséje…???), vagyis, hogy az legyen, ami van. Mivel azonban most az Univerzum van, létezik, és van, aki ezt megállapítsa róla, így teremtőnek is kellett lennie. (Érdekes, hogy eleddig még senkivel sem találkoztam, aki ebből levezette volna az a sok-sok sületlenséget, amit ez alapján, a világ teremtő értelmes erő létének teret engedve el kellene hinnünk…) Korábban már matematikailag is elemeztem és bemutattam az istenhívők világszemléletének sajátosságait(1), azelőtt pedig levezettem egy fizikai világból vehető isten-manifesztációt is(2), most azonban a kémia világában kell megvizsgálni, miért is nem kell a jelenlévő világ értelmezésében egy „intelligens tervező” istent feltételezni, mivel a világ magától is képes arra, hogy olyan legyen, amilyen.

Tegyük fel hát az alapkérdést: mitől függ tulajdonképpen, hogy mit tapasztalunk a világban? Tegyük fel, hogy az ember eléggé objektíven tudja észlelni a valóságot, vagyis azt észleli a fizikai valóságban, ami ott van – azt látja, ami történik, stb. Azt a tényt a kreacionistáknak is el kell fogadnia, hogy léteznek az univerzumban olyan állandók, amelyek állandók, mivel ezek nélkül nem jöhetnének létre tartósan fennálló rendszerek: ha nincsenek a világegyetemben állandók, és az egész univerzumban azonosan működő törvények, akkor a csillagászat nem azt észlelné, hogy milliárdnyi fényévekre innen is ugyanúgy működnek, mint itt, vagy a másik irányban szintén milliárdnyi fényév távolságra. Vagyis bármely, a valóságot értelemmel, INTELLIGENSEN szemlélő ember elfogadja azt, hogy vannak az univerzumban állandók, amit úgy is fogalmazhatunk, hogy az anyagnak a törvényei időben és térben állandónak vehetők. Miért is – kérdezem még egyszer? És mondom – még egyszer: mert ha nem így lenne, nem léteznének rendszerek, mivel az általunk ismert, és az univerzumban észlelt rendszerek csak állandó törvényekkel működő, állandónak tekinthető anyagokból állhatnak össze. És most nézzük meg, hogy mi is következik ebből! Miről is folyik a vita? Gondolom arról, hogy amit létező világegyetemnek, vagy akár a Földnek, vagy a Naprendszernek tekintünk, az létrejöhetett volna-e az anyag puszta tulajdonságai által, vagy kellett-e valamiféle irányítás, hogy az, ami látunk, úgy legyen, ahogy van? Kellett-e az életjelenségeket mutató rendszerek létrejöttéhez valami más, valami extra, valami plusz, ami nincs meg az anyag meglévő, az egész univerzumban állandó tulajdonságai között? Különbözik az atomok viselkedése egy csillag belsejében attól, amit az emberi szervezetben "művel"? Különbözik egy szénatom egy másik szénatomtól, ha az egyik egy gyémántdarabkában, a másik egy darab grafitban, a harmadik meg egy egyszerű széndarabban, egy negyedik meg egy szénhidrát molekulában van? Más lesz a minősége az anyagnak magának attól, hogy mely rendszer részeként vesz részt annak eseményeiben? Másként kezd viselkedni a vasatom, ha egy hemoglobinmolekulában van, mint ha egy kés acélpengéjében?

Ismerjük a kémiát (tisztelet a kivételnek, bár felteszem, a felnőtteknek elsöprő többségben ebbe a kategóriába tartoznak) – amikor elemekről beszélünk, akkor teljesen mindegy, hogy egyetlen atomról beszélünk, vagy millióról, vagy trillióról… mindet azonos tulajdonságúnak tételezzük fel… De MIÉRT IS? Mert az anyag (kémiai) tulajdonságait az elektronszerkezete határozza meg… Kell ennél többet tudni a kémiában? Amellett persze, hogy az ismert elemek vegyülési módjai és ennek arányai emésztik fel a kémiai ismereteink legjavát, és egy élet is kevés, hogy az ember alaposabban belelásson a lehetőségekbe… no-de, ezek a vegyülési lehetőségek merültek már fel úgy, hogy az elemek egy egyik vegyületben nem úgy viselkedtek, ahogyan az elektronszerkezetük alapján viselkedniük kellene? Én nem tudok róla – mint ahogy szerintem egyetlen olyan kémikus sincs, aki bármikor is azt tapasztalta volna, hogy egy elem nem a rá jellemző módon kezdett viselkedni… Amikor ilyesmi előfordul, akkor mindig az derül ki, hogy egy jelenséget jobban megismerünk: pontosodik a kép valamely részlete, de SOHASEM BORUL FEL AZ ANYAGTUDOMÁNYOKBAN A KONZISZTENCIA!

A mai részecskefizika, amely az atommag mélyére szeretne benézni, alapvetően nem bolygatja meg a kémiai ismereteinket, hiszen minden, ami az atomfizikában érdekes, az már nem kémia, hanem részecske-, pontosabban MAG-fizika, ha úgy tetszik mag-kémia: az atommag részeinek „vegyészete”. Ezen a ponton már tkp. már semmi kapcsolódása sincs az életjelenségekkel, és az intelligens tervezés híveit igazából az anyagi univerzum „életet létrehozó ereje” érdekli… A magfizika érdekes mód mégis közvetlen kapcsolatban áll a nagy és végső kérdésekkel, miszerint „Hogyan keletkezett a világegyetem!”, stb.. Furcsamód, aki behatóbban érdeklődik a csillagászat iránt, az lépten-nyomon magfizikai eszmefuttatásokba botlik, tehát „kénytelen” foglalkozni ezekkel… és érdekes módon ez a kettősség a legcsekélyebb mértékben sem zavarja őket, vagyis a létező Univerzum leghatalmasabb objektumait minden probléma nélkül hozzák összefüggésbe a legapróbbakkal… Vajon miért? Talán azért, mert ami magfizikai szinten történik, az ugyanolyan „tiszta fizika”, mint a csillagászati jelenségek köre. Magfizikai szinten és csillagászati szinten teljesen egyértelmű, hogy a világegyetemben az anyag tulajdonságai állandóak, és ezek az állandó tulajdonságok határozzák meg az egész univerzum működését. Mindezt az teszi tudománnyá, hogy a rendszerek egymáshoz képest való működése minden esetben más és más – az anyagi rendszerek pedig már ott elkezdenek „saját életet élni”, amikor két elemi atom egymás mellé kerül, és meghatározott elektronszerkezetük dönti el, hogyan „viszonyulnak” egymáshoz: kapcsolódnak-e, vagy sem, és ha igen, akkor hogyan… és minden következő elemi atom, amikor képbe kerül, megváltoztatja ezt a felállást… DE – és itt jön a lényeg !!! – mindeközben változatlanul azonos törvények hatnak mindegyikükre, és ezek szabják meg a „közös életüket”.

Hovatovább itt jön az a pont, ami alapjaiban megingatja a kreacionizmus szépen hangzó meséjét – MERT ha az anyag tulajdonságai az egész univerzumban állandóak (és itt tökmindegy, hogy valóban így van-e a TELJES Univerzumban, mivel az ÁLTALUNK ÉSZLELT Univerzumban így van), és ha ezek határozzák meg az anyagi rendszerek viselkedését, az élő rendszerekét is méghozzá a kémiát alapul véve, az elektronszerkezet által (és most ennek a atommag általi meghatározottságát most ne firtassuk!)… akkor vajon mit tudott tervezni a Tervező? Az anyag tulajdonságai állandóak, mivel ezek az univerzum állandói is – egyáltalán maga az agyag sem létezne, ha nem állandó törvények alapján létezne… A kémia már rég felderítette, hogyan indulhatott be a szerves anyagok önreprodukáló rendszerekké szerveződése; az a tény, hogy „nem voltunk ott, és nem tudhatjuk biztosan, hogy az volt-e, amit elképzeltünk”, itt semmit sem számít: a lényeg az, hogy az anyagnak és a törvényeinek „nem kellett meghazudtolnia önmagát” ahhoz, hogy mindezt „önmagától létrehozhassa”. A biokémia, a molekuláris genetika, stb. már régen felfedte, hogyan módosulnak az élőlények, hogyan működik az evolúció… s mindez visszavezethető az anyag állandó, az univerzumban mindenhol és időben állandó tulajdonságaira. Mit tervezett hát ez a Tervező? Csakis egyetlen dolgot tervezhetett: az anyagtörvényeket, teszem azt az elektronhéjak energetikai viszonyaiból felépülő vegyülési képességet… ezeket azonban a magszerkezet határozza meg, ergo megint a magfizikánál kötünk ki… Mit tervezhetett ez a Tervező? Biológiai rendszereket? Minek? Hogy az állandóan megjelenő mutációk amúgy is hamarosan átrendezzék az élőlény DNS-ét, vagy hogy egy környezetváltozás következtében egy specializálódott képesség miatt kipusztuljon egy egész faj? Miért hozna létre egy prédafajban pl. mutatós tollazatot, ha ezzel pl. könnyebben elkaphatóvá teszi a ragadozója számára? … Mit tervezett ez az Intelligens Tervező? Kérdem én, mit…???

Látható tehát, hogy ha felmerül egy intelligens tervező gondolata, már ott elakadunk, hogy vajon mit tervezett ez az intelligens tervező, és miért lenne intelligens tervezés eredménye az, hogy a világ olyan, amilyen… Túlságosan jól ismerjük már a világot ahhoz (mármint azok, akik vették maguknak a fáradtságot, hogy megismerjék), hogy azt feltételezzük, hogy az emberhez bármiféle köze lehetne közvetlenül bármiféle teremtő erőnek. Én ebben semmi mást nem látok, mint a kronológiailag ugyan modern, szellemiségében azonban még mindig a primitív, ösztön-meghatározottságokban gondolkodó és felnőtten is a szülői függőség biztonságát visszavágyó, világnézetileg fehér foltokkal felvilágosult ember vergődését, aki teszi ezt ugyanazzal a vehemenciával, mint az a kisiskolás, aki ököllel megy neki a társának, ha az nem az ő anyukáját nevezte a legszebbnek és a legjobbnak…

*** *** *** ***

Kapcsolódó írásaim

(1)

Az ISTENHÍVŐK VILÁGKÉPÉRŐL jut eszembe – avagy: az „istenes világképlet”

Brain Storming - 2010.01.24.

Az anyag semmiféleképpen nem az általunk ismert élet létrehozására „lett tervezve” – akkor nem létezne annyi, az életet lehetetlenné tévő dolog és hatás…

(2)

Fizikai Isten, avagy manifesztálódás a gravitációban???

Brain Storming - 2007.06.12.

LEHET, HOGY ISTEN TEREMTETTE AZ ANYAGOT, … DE A VILÁGOT A GRAVITÁCIÓ, AZ EMBERT PEDIG A VONZÁS … (BS, '96.)

***

BRAIN STORMING, 2011-09-22

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.