http://unrepentantoldhippie.files.wordpress.com/2009/04/creationism.jpgIsten nem azért céltudatos, mert ez isteni jellemző, hanem a céltudatosság lett azért isteni jellemző, mert az ember ilyennek képzeli, vagy legalábbis szeretné ilyennek tudni magát.

Kép forrása: http://unrepentantoldhippie.files.wordpress.com/2009/04/creationism.jpg

(=”Mert sokkal egyszerűbb elolvasni egyetlen könyvet, mint egy halom nehezet!”)

Mottó:

„Aki istenhitét a muslincák csodálatos szervezetéből

véli bizonyítottnak, az felteszi,

hogy az isten a muslincák teremtésével

sem felejtett el foglalkozni.”

(FELEKI LÁSZLÓ)

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

 

A kreacionisták azt feltételezik, hogy isten úgy dolgozik, mintha megfestene egy képet, vagy megalkotna egy szobrot, majd azt beleilleszti a világegyetemet felépítő rendszerbe – számukra a dolgoknak ez megadja a MIÉRT-jét („Isten tudja!”), míg a tudomány (fizika, kémia, biológia, stb.) esetleg csak a HOGYAN-t mondja el…

Ezzel az elképzeléssel azonban Istennek legfeljebb az Ősrobbanásig van létjogosultsága, azaz azután már semmilyen befolyása nem látható – ha úgy tetszik: ha isten megteremtette az anyagot annak törvényeivel egyetemben, akkor utána semmit sem tett, amivel az anyag későbbi szerveződését befolyásolta volna: az anyag ugyanis a keletkezése óta ÖNÁLLÓAN, MAGÁTÓL SZERVEZŐDIK (törvényei szerint) úgy ahogy, a különböző rendszerszinteken, különböző rendszerjellemzőkkel(1); és bármiféle meglepően is viselkedik a különböző rendszerszinteken, az anyag szerveződési alakulatai (akár hókristályokat hoz létre, akár gyűrűt alkot egy bolygó körül, kétkomponensű robbanóanyagot képez egy rovar potrohában, piramist épít, északi fényt hoz létre, vagy éppenséggel termeszvárat…), mind-mind közvetlenül lebontható az anyag eredeti törvényeire, amit maga az anyag önmagában hordoz: valójában nem létezik önálló entitásként semmi, pusztán az anyag építőköveinek különböző szintű és komplexitású szerveződési alakulatai.(2)

Nem létezik „zsiráf”, pusztán az anyag átmenetileg zsiráfként megjelenő szerveződése. Az az illúzió, hogy a zsiráf önállóan cselekszik és a környezetétől elkülönülten is az lenne ami, abból ered, hogy a zsiráfot a maga léptékében szemléljük – az ember számára az tűnik természetesnek, amit a maga léptékében szemlél. Az anyagnak a zsiráf azonban nem egy adott és célszerű megjelenési formája, hanem pusztán egy átmeneti jelenség a (jelenleg már feltérképezett) magszerkezet és a galaxishalmazok között.

Az anyagnak nem célja a zsiráf vagy az ember létrehozása – pusztán esetlegessége.

Az értelmes tervezés hívei szerint a teremtés úgy hozta létre az anyagot, hogy az az embert is létrehozni legyen képes. Ha a teremtésnek lett volna ilyen célja, akkor sem a Föld történetében, sem a Világegyetem egészének történetében és szerveződésében nem lennénk oly’ jelentéktelenek, mint amilyenek valójában is vagyunk. Az embernek vajmi kevés befolyása van a Föld alapvető folyamataira – egyesek szeretnék azt hinni, hogy „az emberen múlik a Föld megmentése vagy tönkretétele”, stb., valójában azonban csak a helyi jelentőségű eseményeket vetítik rá az egész általuk ismert világra – az ember jobbára csak emberi léptékben tud gondolkodni, így az emberi léptékű környezetét rávetíti az egész emberi világra, a Földre, az egész Világegyetemre.

Ha jelenlegi világegyetemünk anyag- és energiatartalmának megjelenését az ősrobbanás idejére tesszük – amit az istenhívők szerint isten „okozott” (hozott létre, alkotott), vagy ha úgy tetszik: teremtett, és a „teremtés csúcsának” az embert, a Homo Sapiens-t tartják, akkor el kell fogadnunk, hogy az emberhez egy, az ősrobbanástól kiinduló eseménysor vezetett: kezdve az embert alkotó anyagok fokozatos megjelenésétől (amihez pl. elegendő mennyiségű, a vasnál is nehezebb elem kialakulása szükséges, ami igen komoly időtartamot vesz igénybe), ezeknek megfelelő mennyiségű jelenlétéig egy vizet is bőségesen tartalmazó bolygó megjelenésén keresztül, a másolódni képes molekulák, a mutálódni képes variációk általi kumulatív szelekción át vezet az emlősök, majd bizonyos emlősfajok eszközkészítési- és beszédképességének kialakulásáig. Az anyagtudományok mára már felderítették ezeknek az eseményeknek az egymásba fonódó láncolatát és törvényszerűségeit, vagyis: az emberig vezető esetlegességek ok-okozati láncolatát.

A kérdés mindig ugyanaz marad – Isten miért akarna kilépni az ok-okozatiság törvénye alól? Ha csodákat tehet, akkor miért kényszerült az ember (vagyis saját hasonmása) létrejöttéig az ok-okozatiság törvényeinek engedelmeskedni?

A kreacionisták szerint az élővilág „célszerűen tervezett” – választ azonban nem tudnak adni arra, hogy bizonyos „célszerűtlen” változások és viselkedések miért jelennek meg az élőlényekben, és esetenként miért maradnak meg, ha a körülmények vagy a környezet megváltoznak.(3)

Erre rendszerint azt válaszolják, hogy „ez isten titka”, vagy „Isten tudja”, stb.. Újabb kérdés – a kreacionista vajon honnan tudja, hogy a biológiában tapasztalható „célszerűtlenség”-nek a célját „isten tudja”?

A válasz erre ismét az, ami a kreacionizmusnak leglényegi teleológiai alapját alkotja: „mindennek a világon előre elrendelt célja, rendeltetése van”; vagy „semmi sem véletlen, mindennek célja van”.(4)

Ez a nézet alapvetően azért hibás, mivel a folyamatoknak a „célja” nem azonos a végeredményükkel, mivel a folyamat magáért a folyamatért van, melynek legfeljebb az energiaszintbeli különbség kiegyenlítődése a célja, nem pedig az ez által létrejött végeredmény. Vagyis – még egy egyértelműen adott végeredményt előrejelző folyamatnak sem a folyamat végeredményeként adódó végpontja a „célja”, legfeljebb az iránya.

A kreacionisták „célja”, a minden létező számára való „célképzet” tulajdonítás is egyfajta kényszeresség, amellyel a kínzó céltalanság-érzést igyekeznek csillapítani – mindez komoly rögeszmévé válhat, hiszen ha egyszer valaki céltudatban kezd gondolkodni, ezt minden lehető eszközzel igyekszik igazolni… még olyan dolgokban is, amik egyértelműen esetlegesek – az anyagtörvények által zajló folyamatok és dolgok esetlegesek, a véletlen végeredményei, nem pedig előre tervezett képződmények és események. Sajnos sokan összekeverik az esetlegesség és a célszerűség jelenségét, miszerint „ha valami létezik, akkor az azért létezik, mert célja van”, holott azért létezik, mert létezése lehetséges, ugyanakkor a létezés lehetősége még nem azonos a létezés valószínűségével, mint ahogy az egyszeri létezés sem jelenti a lehetőséget a többszöri létezésre.

A céltudatosság igen hasznos túlélést segítő viselkedési forma – mivel alapvetően a túlélést tette hatékonyabbá; csúcsa az eszközkészítés volt, amiből az egész technikai civilizáció kinőtt… ebből az eszközkészítő tevékenységből táplálkozik a kreacionizmus eszméje.

Már ebből is sejthető, hogy a kreacionizmus nem más, mint a túlélési ösztön eszközkészítési vonalából leágazott szellemi mellékvágány, ami azután fejlődhetett ki, hogy az eszközök által létrehozott többlet javak már nem foglalták le a túlélés biztosítására kifejlődött, és az emberben túlfejlődött kreativitást.

A kreacionizmus tehát a kreativitás vadhajtása, az eszközkészítési tevékenység teisztikus megközelítése.

A kreacionizmus így nem más, mint egy szélsőségesen antropomorfista valóságértelmezés, azon fonák okoskodás alapján, miszerint: „Ha az ember isten képmása, akkor az ember úgy tesz, ahogyan isten, és isten is úgy tesz, ahogyan az ember. Ha az ember céltudatosan alakítja a környezetét, és szeretne mindent az irányítása alatt tudni, így minden bizonnyal isten is így tesz.” Vagyis ismét az egoteizmusnál vagyunk: mivel az ember szereti céltudatosnak hinni magát, így ezt a jellemzőt az általa elképzelt istentől is elvárja. Isten tehát nem azért lenne céltudatos, mert ez isteni jellemző, hanem azért lett isteni jellemző, mert az ember ilyennek képzeli, vagy legalábbis szeretné ilyennek tudni magát.

***

Brain Storming, 2009-12

Megjegyzések

(1)

… amik nem feltétlenül függnek az alsóbb és felsőbb szintek minőségétől. Egy egyszerű, homogén rendszerben, amilyen pl. egy bowling-golyó, bizonyos fizikai, dinamikus jellemzők tökéletesen azonosak lehetnek, míg kémiailag merőben más összetételű belső szerkezetük lehet. Ugyanakkor egy hallatlanul komplex és dinamikus rendszerben, amilyen pl. az emberi test, néha egyetlen nyomelem nem kielégítő jelenléte is alapvető működésbeli rendellenességeket okozhat; nem beszélve pl. a hatékony mérgekről: egyes vegyi anyagok molekuláris szinten olyan dominóeffektust, vagy láncreakciót képesek elindítani, ami a bonyolult rendszer határfelületeit könnyedén átlépve képes lerombolni a rendszert.

Továbbá:

A LOGIKÁ(k)RÓL és RENDSZEREKRŐL – a Homo Sapiens vonatkozásában. (BS – ’90)

Brain Storming - 2009.06.16 17:11

… Van pillanatnyilag domináló logika, amely kissé maga alá rendeli a többit, de ez a dominancia sohasem marad fenn sokáig. …

(2)

Itt lép képbe a Teremtő-ben hívők azon kérdése, hogy „Rendben, de honnan származik az anyag?”. Megszokott taktika ilyen kérdésekkel elterelni a figyelmet. Sajnos az ilyen kérdést feltevők nem érzik azt a csavart, ami abban rejlik, hogy az anyagban és annak viselkedésében semmi olyan nincs, amiből azok a képtelenségek következnének, amit ők egy istenképre vonatkoztatnának.

Továbbá:

Isten létezett, amikor a semmiből teremtette a világot?

Brain Storming - 2009.05.27.

Létezik = véges. Nem létezik = „végtelen”.

(3)

Pl. az emberi test miért maradt általában szőrös, miután már igen hosszú ideje ruhákban jár; szemben azzal, hogy sem a forró égövben lakó őslakosok, sem a sarkvidéken élő nem szőrösek.

Pl. a hím vaddisznóknál szokásos probléma, hogy a visszagörbülő agyaruk sokszor annyira megnő, hogy átfúrja az állat koponyáját és így az állat pusztulását okozza.

Pl. a rágcsálók nem azért rágcsálnak, mert szeretnek rágcsálni, hanem így kénytelenek kordában tartani az állandóan növő szemfogaikat. Minden rágcsáló felső és alsó állkapcsában is egy pár metszőfog van. A nyúlalakúakkal ellentétben azonban fogaik csak felül zománcosak. Mivel rágófogaik egész életükben kemény munkának vannak kitéve, hamar elkopnak, de állandóan utána is nőnek. Nincs gyökerük, hosszú ívben és enyhén előrehajolva, mélyen benyúlnak az állkapocsba. Ha egy rágcsáló nem tud eleget rágni, hamarosan éhen pusztul, mivel fogai annyira túlnőnek, hogy nem képes enni sem.

Pl. közismert a homoszexualitás igen magas előfordulási aránya az emberek között – a szaporodás-központú kereszténység nem tud erre választ adni, hanem inkább viselkedési zavarnak tekinti, ami „átnevelhető”.

(4)

JUPITER csak JANUS-nak tartozik számadással… … avagy: a TELEOLÓGIÁRÓL jut eszembe…

Brain Storming - 2009.06.05.

***

Brain Storming, 2009-12

A bejegyzés trackback címe:

https://tevhitek-tarka-tarhaza.blog.hu/api/trackback/id/tr804820981

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása