Csak akkor lenne értékes a Föld a földönkívüliek számára, ha egy ugyanolyan bolygón alakultak volna ki, mint mi! A „Vénuszlakók” és a „Marslakók” valószínűleg kényelmetlenül éreznék magukat itt…

Kép forrása: http://www.the-rocketman.com/celeb/KY%20JODI%20MARTIANS.jpg

Jelen írás 1996-ban készült a „Can You Not Tell a Lie?” (=„Tudsz nem hazudni?”) című esszé-naplómban. Közreadott formáján minimálisan változtattam, így híven tükrözi 12 évvel ezelőtti gondolkodásomat.

***

… Csak akkor lenne értékes a Föld a földönkívüliek számára, ha egy ugyanolyan bolygón alakultak volna ki, mint mi! A „Vénuszlakók” és a „Marslakók” minden bizonnyal kényelmetlenül éreznék magukat itt, a Föld körülményei között.

Természetesen fontos szempont ennek megítélésében, hogy az életnek mégiscsak lehetnek standard feltételei, nem lévén olyan látható fokon sem a Marson, sem a Vénuszon, mint itt nálunk. Szóval mégiscsak lehetnek valamiféle standard követelményei az életnek – a fejlett, a környezet anyagait nem csak a biológiai struktúrán belül felhasználó, hanem azon kívül is bolygóméretűen felhasználható rendszerekkel átalakítani; és ehhez még az is fontos, hogy nem csupán biológiai léptékű energiaátalakulásokat képes tervezetten, rendszerszerűen produkálni.

Valószínűleg vannak olyan optimális struktúrák, amelyek alkalmasak egy adott bolygó (lét)feltételei között ennek maximális megjelenítésére. Lehet, hogy a mi alaptulajdonságaink pont ezek az alapformák.

Hogy mi következne ebből?

Fontos kérdés, hiszen az UFOlógusok és az észlelők leírásai néhol emberi léptékkel képzelik el az UFOnautákat. Persze vannak olyan megfigyelések is, amelyek fél-, egyméteres testnagyságot írnak le. A testméretről szólva azt hiszem, a létfenntartás érdekében olyan testnagyság vagy csoportos szervezettség szükséges, amely vetekedhet a környék csúcsragadozóival. Az emberi lépték kb. megfelel az akkori (szárazföldi) csúcsragadozók léptékének – kutya, macskafélék, medvék – így csoportosan arányban voltak az erők, s ez emellett elegendő volt a közösség erejével a mamutok (vagyis az akkori legnagyobb termetű zsákmányállatok) elejtéséhez is. Jóval kisebb méretekkel lehet, hogy erősen korlátozták volna fejlődésünket, míg nagyobb testmérettel a genetikai változatosságunk és szaporodási, nemzedékváltási ütemünk lett volna jóval lassúbb, ami megint csak nem eredményezte volna legalábbis ilyen hamar a mostani fejlettségi fokot. A nagyobb mérethez még hozzátartozik a létért való közdelem is. Az ember, ha nagyobb lett volna, akkor nem lett volna annyi természetes ellensége, riválisa, így nem kényszerült volna olyan mérvű fejlődésre, mint volt. Alapjában véve nem növényevő volt – mint a harcias vegetáriánusok hirdetik – hanem praktikus okokból a húsevésnek is hódolt. A növényekhez nem lehetett mindig hozzájutni, míg vadászni szinte mindig lehetett a(z alapjában) növényevő állatokra. Ez azonban megkövetelhette a képességek „pótlását”: a gyorsaságot és a gyilkoló-képességet nagyban segítették a dobó-hajító eszközök; az egyik leghatékonyabb akkoriban az íj-nyíl lehetett, no meg a csapdák – amik tovább csiszolgatták elődeink elméjét.

Az előbbi okfejtésre azért volt szükség, mert meg kellett értenünk azt, hogy egy faj a sok közül miként lépkedhetett az értelem felé. A UFOnautáknak is „biológiai fajnak” kell majd lenniük, és feltehető, hogy az értelem náluk is először a létért való küzdelemben kapott először ’értelmet’.

Talán ebből még nem következne, de valószínű, hogy „leendő látogatóink” is hasonló kulturális utakat járnak majd be, mint mi, ahol egyszer csak majd az egyik kis közösségben kezdenek ráeszmélni, hogy amit ők alapnak képzelnek el, az csupán egy folyamat valamely részlete, amely az ő fizikai összetételükkel szoros kapcsolatban van, így ezért fordítanak rá annyi figyelmet és energiát. Ettől a pillanattól kezdve rádöbbennek, hogy ők csak a valóság egy-egy részletét ismerik, amely számukra – lehetőségeiknél és képességeiknél fogva – fontosak és ezért szembetűnők; és kíváncsiakká lesznek arra is, hogy mi az, amit biológiai alkatuknál fogva nem érzékelnek – ez pedig elvezet a valóság alapos feltérképezéséhez, vagyis a természettudományokhoz, s törekszik arra, hogy vagy érzékekkel észlelhetővé tegye a nem, vagy nehezen észlelhetőt, vagy valamilyen modellel képes legyen azt leképezni.

Feltehető, hogy ők is hasonló gondokkal fognak majd szembesülni a lehetőségeiket illetően, mint most mi.

Ha emberi léptéket veszünk, akkor az űrhajózás szempontjából nem lenne jó, ha a Föld nagyobb lenne, mint most, hiszen az a szökési sebességet nagyon megnövelné. Adott szerkezeti alapanyagoknál azonban ez döntő tényező.

A nagyobb biológiai test, a nagyobb planetáris szökési sebesség további tömegnövekedést, további energiaigényt jelentene.

Egy kisebb tömegű bolygó viszont elveszítené a kémiai reakciók gyakoriságát biztosító közegét.

***

 BRAIN STORMING, 1996

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.