A fejlődés a valósághoz való alkalmazkodás magasabb fokát jelenti… Az ateizmus elítéli a teizmust, mert nem felel meg a valóság vizsgálatának, mégis igényt tart erre a szerepre és rangra…

Képek forrása:

http://420.thrashbarg.net/adults_with_imaginery_friends_are_stupid_thanks_for_not_littering_your_mind_black.jpg

http://img204.imageshack.us/img204/9566/circleofpowerhijr4.jpg

 ***

Minden fejlődés ateista jellegű…

Persze, ez csak annak a fényében érthető, ha ismerjük az ateizmus belső értelmét. A fejlődés mindig az alkalmazkodás, a valósághoz való alkalmazkodás magasabb fokának elérését jelenti.

Mi kell ehhez? Az, hogy a valóságot kutassuk, és nem pedig az, hogy az elképzeléseinket keressük a világban. Az ’elképzelésen’ itt természetesen nem a tudományos kutatásban megszokott hipotézis felállítást értem, mivel annak érvényességét megvizsgálva, ha a feltevés nem pontos, akkor az törvényszerűen módosításra kerül, finomodik, pontosodik – mivel a tudományosság nem a fantáziaképek valóságra erőltetését jelenti, hanem a valóság felfogható, hiteles modellálását, amely beilleszthető egy nagyobb, konzisztens rendszerbe.

A fejlődés tehát a valósággal való kommunikáción alapszik, amely nemcsak a külső, hanem a belső valóság ismeretét is megköveteli, akár tudatosan, akár ösztönösen. (Mármint az értelmi fejlődésénél!)

Akármelyik mélyen vallásos környezetben dolgozó természettudós munkáit is nézzük meg, azt találjuk, hogy a valóság megismerésére tett erőfeszítésekben a vallásos képzeteknek, a szimbolikus gondolkodásnak, az analógiás okoskodásnak, stb.-nek csupán a vizsgálatok alapját szolgálják, arra valók, hogy a jelenségeket modellálják, amikről be kell, hogy bizonyítsák, hogy azok valóságosak-e vagy csupán látszólagosak.

Természetesen mind Einsteinnek, mind Newtonnak, stb. voltak efféle túlkapásos kijelentései, de a saját területükön a legnagyobb módszerességgel dolgoztak.

 ***

Mindenki a valóság pontos megismerésére törekszik …

Mindez kétféleképpen lehetséges:

-- 1. --

Egyrészt tudomásul kell venni, hogy a kutatás tárgyán kívül nem lesz pontos ismeretünk. A valóság kiválasztott részleteivel kapcsolatosan így igazolhatóan megbízható tudás megszerzése azonban komoly és kemény erőfeszítést, munkát kíván.

-- 2. --

A kívánságainknak, elvárásainknak megfelelő, fejünkben lévő képeket a külvilágra, a valóság objektumaira vetítjük, és azt fogjuk a valóságnak tartani. Azaz: nem kutatjuk, hanem teremtjük a valóságot. Ebben a világban érzi biztonságban magát. A célja a biztonság és nem a valós tapasztalat.

Az első megoldás nem könnyű, hiszen ki kell tudni mondani azt, hogy „Nem tudom.”, vagy hogy „Segíts.”, stb.. Tudatában kell lennünk a korlátainknak.

A második megoldás a könnyebb út. Erőfeszítést nem igazán kíván az, hogy belelássunk valamit a dolgokba.

***

A materializmust nem lehet érzéketlenséggel vádolni …

Ha így állna a helyzet, akkor mindenféle művészi tevékenységet kiiktatott volna. A materializmus az anyagi és az anyaghoz köthető valóság vizsgálatát jelenti, és „nem szól bele az érzelmek dolgába”, mivel az érzelmeket is az anyagi valóság részének tekinti. A materializmus tehát az anyaggal foglalkozik, ebbe pedig a materialisták szerint beletartozik az érzelmek kialakulása is, mivel az életet anyagi jelenségnek tekinti, míg az élet az, ami érzelmeket produkál.

Az ateizmus azért ítéli el a teizmust, mert a teizmus nem felel meg a valóság vizsgálatának, annak követelményeinek, mégis igényt tart erre a szerepre és rangra.

***

Brain Storming, 1996.XI.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.